RPWL - The RPWL Experience [2008]

Redesen meglepődtem mikor megtudtam, hogy egyeszercsak lett egy új RPWL stúdióalbum. Meglepődésemet nagy-nagy öröm, lelkesedés és kíváncsiság váltotta fel. Szeretem a német srácok munkásságát, volt is már itt róluk szó a számomra etalon debütalbumuk kapcsán. Jelentem sikerült egy legalább olyan mélységű és kvalitású lemezt letenniük az asztalra, teljesen oda és vissza vagyoktőle. Maradt a nem kevés Pink Floyd hatás, de a kellemesen "poppos" nóták mellé ezúttal beficcent egy pár keményebb hangvételű darab is, amik elsőre szokatlannak tűnnek, mert ugye nem ehhez van szokva az ember, de összességében kifejezetten jót tesznek az albumnak.

(Notórius kocka gamereknek a This is not a prog song című nóta felettébb ismerős lehet ;))

Csekkit!

Quidam - Alone Together [2007]

Látszik, hogy vizsgaidőszak van, mert minden mást csinálok, csak tanulni ne kelljen 8)

A lengyelek mindig is jól el voltak látva prog csapatokkal. A Quidam nem mai darab, és a nevesebb bandák egyike. Részemről kemény 1 albumuk volt meg eddig, az egész kellemes volt, szép női ének, fuvola, szintihegyek, neo-prog kiszámíthatóság, stb. Nem is olyan rég jártak kishazánkban, gondoltam megnézem őket magamnak (a Rusty Gold nevű magyar banda lemezbemutatójára hívták meg őket). Rövidre fogva a történetet a koncert egyrészt meglepetés volt (férfi énekes WTF? (le vagyok maradva, de nagyon) + csöppet keményebb megszólalás), másrészt csalódás (mindkét zenekar részéről).

Ezek után kicsit félve közelítettem a legutóbbi albumukhoz, mint kiderült jogosan. Az album egységesen gyenge, néha kifejezetten unalmas. Még a fuvola sem menti meg, pedig nálam azzal elég sok vackot el lehet adni.

Hogy akkor minek írok róla és teszem közkinccsé? Ez egyszerű: mert kérték (máshol), és ha már kérték, akkor legyen közkinccsé téve. Hátha valakinek megtetszik.

klikk

Threshold - Dead Reckoning

Visszatérve a tetszhalálból kaptok egy kis tavalyi keltezésű prog.metalt az arcotokba. Nem ragozom agyon, mert már úgyis mindenki ismeri és szereti. Aki meg eddig kihagyta volna, az most pótolja, mert durván harap. Fogós, énekközpontú témák, remek refrének és kórusok; semmi hangszeres maszturbálás és a megszólalás hatos.

(Csak azt herélném ki, aki kitalálta bónusz számnak a Supermassive Black Hole-t)

Eleje

Vége

Mindflowers albumok

A Shock! Rockmagazin jó munkásemberei (teljesen jogosan) finoman elküldtek a picsába, amiért az ő szellemi termékükkel ékeskedem, és voltam olyan böszme, hogy még kellő mennyiségű, jól látható linket sem raktam be mellé, szóval a szóban forgó írásokat innen leszedtem. Ha valaki mégis késztetést érezne arra, hogy a két kritikát elolvassa az megteheti itt és itt.

Liquid Trio Experiment - Spontaneous Combustion [2007] (hq vbr)

A második Liquid Tension Experiment (LTE) album felvétele nem indult zökkenőmentesen. Ekkor született meg John Petrucci lánya, Kiara, emiatt Petruccit a zenésztársaknak egy ideig nélkülözniük kellett. A három magára hagyott zenész (Tony Levin, Jordan Rudess és Mike Portnoy) úgy döntött, hogy ha a stúdió már ki van fizetve, akkor kihasználják az alkalmat egy jó kis jammelésre. Az így keletkezett imporók egy része később felkerült az LTE 2-re (pl. a 914), a többi pedig majd' 10 éven keresztül porosodott különböző okoból kifolyólag.

Ám most itt vannak, a Magna Carta kiadó úgy döntött (szerintem Rudess közbenjárására), hogy végül megosztja a nagyközönséggel a felvételeket. Régóta vártam már, hogy meghallgathassam ezt a lemezt, sokat kutattam is utána (bootleg formájában már régóta "elérhető", de akinek megvolt, az nem volt hajlandó megosztani a kincsét).

Hát nem tudom. Lehet a mérce lett túl magasra téve, de többet vártam. Egyrészt nehéz megszokni, hogy más a stílus. Azt már kevésbé, hogy nem valami változatos és ötletgazdag (bár ez viszonyítás kérdése). Sok benne az üresjárat, míg egyes részek túl vannak játszva, főleg a dob miatt.
Azért persze akadnak igen jó momentumok is, főleg Levin bassz-grúvjai mennek élményszámba (pl. a remek nyitószám [jobbra a zenedobozban meghallgatható] és a Jazz Odyssey), és Rudess elektronikus kaparászásai egyedi hangulatot tudnak teremteni, különösen a jazzesebb számok hallgattatják magukat (pl. a The Rubberband Man és a fent már említett Jazz Odyssey), és a záró Disneyland Symphony is kitűnik a maga szerkesztettségével.
Összességében nem rossz album ez, míg a helyén kezeli az ember (demo / impro) és nem hasonlítgatja az LTE lemezekhez. Az biztos, hogy nem lesz akkora hype körülötte, de fanoknak és gyűjtőknek melegen ajánlott!

Crucible - Tall Tales [1998] (320)

Retro-prog. Neo-prog. Akármi.

Olyan ez a lemez, mintha Geddy Lee-t felkérték volna, hogy énekeljen a Peter Gabriel nevével fémjelzett Genesis-ben. Ezzel el is mondtam minden lényeges információt az albumról :-)

Talán még annyit tennék hozzá, hogy ezt az albumot nem az eredetiségéért szeretem, hanem mert szép és kiegyensúlyozott.

 

The Flower Kings - The Sum Of No Evil [2007] (320)

Ez aztán annyira friss anyag, hogy még én is csak most hallgatom először. Azt persze rögtön hozzá is teszem, hogy amit eddig hallottam az tetszik. Roine Stolt és bandája nagyon pörög mostanság. Igaz nem is igen vettek részt mindeféle projektekben az utóbbi időben (leszámítva Bodin készülő szólólemezét), szóval felfrissülten, nagy lendülettel és a régi-új dobos Csörsz Zoltán közreműködésével kihozták (ki fogják hozni a hónap végén) ezt az albumot. Világmegváltó újdonságokra nem kell számítani, csak a "szokásos" "retro prog" zenét kapjuk tőlük, amit már megszokhattunk az évek folyamán. Az utóbbi monsztre, de (szvsz) kevésbé izgalmas lemez után remélem ez inkább nevezhető majd TFK klasszikusnak. Abból amit eddig hallottam az albumból (épp az utolsó szám felénél járok) erre megvan minden esély.  Ha még idén erre járnának egy európai turné keretében - márpedig ezt csiripelik a madarak -, akkor meg aztán tényleg minden klappolna :-)

Phideaux - Doomsday Afternoon [2007] (192)

Phideaux Xavier nem gyenge albumot hozott össze. Elsőre majdnem hülyeséget követtem el és hagytam elveszni a zenerengetegben ami még meghallgatsra vár, de aztán innen is - onnan is dícsérték, és gondoltam akkor szakítok rá időt. Ás mennyire megérte!

Azt le kell szögeznem az elején, hogy kell egy bizonyos hangulat a lemezhez, mert nem egy fejletépős zene. Viszont azt nem lehet egy az egyben rásütni, hogy nyugis punnyadás, mert nem az, főleg az első felében hatalmas (meg a legvégén) dinamika van. Hasonlítani nem nagyon tudnám semmihez sem, de ha azt mondom, hogy Xavier ízlésvilágát saját bevallása szerint a Jethro Tull, Camel, Pink Floyd és Genesis nevű garázszenekarok befolyásolták nagyban, akkor az még nem garancia semmire, mert ilyet hallottam már eleget, viszont ezúttal van benne valami igazság.

Azért nem minden fenékig tejfel, érzésem szerint az 5. számtól folyamatosan ül le a zene és csak a végén kezd magához térni, de már nem képes visszahozni azt a fantasztikus ötletességet és változatosságot, ami az elején ott volt. Ettől függetlenül ez egy remek (mellesleg koncept) szimfónikus prog album.

Quella Vecchia Locanda albumok (320)

Olasz szimfónikus progresszív rockból sosem elég. Nagy szavak dobálása nélkül itt van a másik kedvenc albumom a szcénából (ugye a Locanda delle Fate alap-albumáról már volt szó, aki lemeradt az pótolja gyorsan), a Quella Vecchia Locanda azonos című albuma 1972-ből.

Ráadásként meg álljon mellette az Il Tempo Della Gioia című albumuk 1974-ből, mert az sem egy utolsó darab, és így legalább teljes a diszkográfia (leszámítva egy 2000-es koncertalbumot, amihez még nem volt szerencsém).

Most. Követed. A. Linket!

Imáim meghallgatásra találtak! Toolvid mester jóvoltából elérhető az új Riverside album a blogjukon. Ha valami kötelező, akkor a Rapid Eye Movement tutira az! Csekkit:

http://csakbennhajogerendazatto.freeblog.hu